Gárdonyi Géza Emlékház

Gárdonyi Géza magát egy szőlővesszőhöz hasonlította, amely idegenből származva egri tőkén hozott termést. 1897-ben érkezett Egerbe meggyógyulni vagy meghalni. Rossz egészségi állapota mellett számos dolog késztette arra, hogy Egerbe költözzön: zavarta a Millenniumot ünneplő Pest zaja, a fővárosi tülekedés, olyan közeget, alkotóhelyet keresett, ahol ki tud teljesedni, maradandót tud alkotni.
Gárdonyi haláláig, 1922-ig élt Egerben. Otthona 1952-től emlékmúzeum, amely mindmáig őrzi eredeti állapotát. A kert már kisebb, mint Gárdonyi életében, de fái között több is van, amit még az író maga ültetett. A ház mögött Somogyi Árpád Gárdonyit ábrázoló szobra található. 
A házba belépve az előszoba könyvszekrényeiben az író könyvei sorakoznak. A szekrény tetején a várban gyűjtött ágyúgolyó-töredékek láthatók. Itt áll Gárdonyi utazóbőröndje és „vándorbotja” is. A jobb oldali ajtó a dolgozószobába nyílik; belépve egy barátságos vaskályha mellett áll Gárdonyi íróasztala, rajta egy Shakespeare-t ábrázoló tintatartóval. Gárdonyi itt írta remekműveit, többek között Egri csillagok című regényét is, amely a 16. századi Magyarország viharait és az egri várvédők 1552-es diadalát örökíti meg. Itt születtek történelmi regényei (A láthatatlan ember, Isten rabjai), novellái. Az íróasztal fölötti ablak ma is fénnyel árasztja el az asztal lapját. Körben a könyvszekrények Gárdonyi könyvtárát őrzik.
A városra néző hálószobát az író rézágya uralja. Zongorája, hegedűtokjai, a falakon látható – nagyrészt saját maga alkotta – képek utalnak arra, hogy Gárdonyi az írás mellett a festészettel és a zenével is mélyrehatóan foglalkozott.
A verandás, hófehér falú ház és a kert mindmáig őrzi azt a békét és nyugalmat, melyet Gárdonyi áhított. Ahogy Bibi című regényében vallotta: „Sokan azt vélik, hogy aki visszavonultan él, nem történik vele semmi. Pedig dehogynem! Aki visszavonultan él, nagyobb világot fedez fel, mint aki utazik. Csatákat él át s földrengéseket, s egy-egy történelmet, amely a lélek világtörténelme.”