Közelebb hozták a tárlatok Győrt

Megfesthettük Rippl-Rónai maszkos csendéletét, pirulhattunk Sós Ágnes Szerelempatak című filmjén, felfedezhettük a Radnai- és a Patkó-gyűjteményt, az Ambroozia-bemutatón pedig közelebb kerülhettünk Győrhöz, mint valaha. Mindezen programok részesei lehettek azok, akik ellátogattak a Mozaik Múzeumtúra győri állomására október 14-én.

A Mozaik Múzeumtúra Roadshow október 14-én Győrbe érkezett, ahol a programok sorát az Esterházy-palotában található Radnai-gyűjtemény megtekintése nyitotta, ám a XX. század művészeinek alkotásait rejtő termek bejárása előtt magával a gyűjtővel ismerkedtünk meg. Kevesen tudják, de Dr. Radnai Béla nemcsak műgyűjtő volt, hanem az egységes magyar gyorsírás feltalálója, valamint az első magyarországi gyors-és gépíró magániskola alapítója és igazgatótanára is. Neve azonban sokunk számára leginkább képzőművészeti gyűjteménye miatt ismerős, melynek első darabjaihoz az 1930-as években jutott hozzá, és melyet 1951-ben nemzeti érdekű magángyűjteménnyé nyilvánítottak. Dr. Radnai Béla ezer darabot is meghaladó, páratlan gyűjteményének törzsét az 1920-as évektől szerveződő Gresham-kör tagjainak és művészbarátainak két világháború közötti festészeti, szobrászati és grafikai alkotások képezik.

Dr. Radnai Béla olyan kiváló művészek munkáit szerezte meg, mint Egry József, Szőnyi István, Medgyessy Ferenc, Rippl-Rónai József, Derkovits Gyula, Kernstok Károly, Barcsay Jenő vagy Gulácsy Lajos. „Gyűjteménye jól mutatja, milyen kiváló érzékkel választott” – tudtuk meg a tárlatvezetés során a tényt, melyről a saját szemünkkel is meggyőződhettünk, miközben egymás után léptünk be az alkotásokat őrző helyiségekbe. „Hát festek, mert ez az életem”, olvashattuk az Egry-műveket rejtő terem falán, ahol olyan alkotásokat csodálhattunk meg, mint a Zavaros Balaton, a Juliska a verandán, a Téli ablak, a Kertben, az Evezős vagy a Veranda. A gyűjtő nem szerette, ha balatoni festőként tekintettek Egry Józsefre, hiszen a kispesti alkotó nem ragadt le a Balaton témájánál, ugyanakkor igyekezett megörökíteni a tó környékének sajátosságait. A gyűjteményben található festményeket szemlélve azonnal felfedeztük, hogy a festőt a fények, a színek, a sajátos megoldások és a hétköznapi témák érdekelték, ezeket pedig legalább olyan zsenialitással vitte vászonra, mint Szőnyi István, kinek festészeti technikáját el is leshettük. A Szőnyi-teremben egy videófelvétel fogadott minket, mely az ihletkereséstől a mű elkészüléséig mutatta be, hogyan dolgozott az „önművelő művész, aki már tíz évesen ceruzát ragadott”.

A folyamatosan változó tárlat nemcsak a XX. század legnevesebb alkotóihoz vitt minket közelebb, hanem a műgyűjtőhöz is, aki remek érzékkel választott, örömmel maradt egyedül kiváló alkotók műtermeiben, ám „érdekes módon nem szerette, ha neki ajánlottak egy művet”. A tárlatvezetés után a Vastuskós-ház felé indultunk, ahol a Patkó-gyűjtemény várt minket, és egy olyan rendhagyó művészettörténeti foglalkozás, melyet vétek lett volna kihagyni. Először megtudhattuk, hogy a Győrött élt Patkó Imre újságíró, művészettörténész nem volt szisztematikus gyűjtő, így egy eklektikus, egymástól jól elkülöníthető, illetve elhatárolható alkotásokból álló gyűjteményt hagyományozott a városra, majd a képzőművészeti tárlat három festményének elemzésébe kezdtünk. Egry József Balaton, Borsos Miklós Aranyhíd és Bartha László Jégvilág című művei mind a Balatonhoz kapcsolódnak, stílusuk azonban különböző. Egry célja a lírai atmoszférateremtés, a nyári hangulat megörökítése, Bartha a téli Balaton felületét festi meg, Borsos Miklós pedig teljesen eltávolodik a valóságtól – fejtettük meg a műveket, majd a művészek szándékát, végül pedig hosszasan beszélgettünk arról, miképpen látjuk bele saját életünket, jövőnket egy absztrakt balatoni tájképbe.

A festészet iránt érdeklődők a múzeumtúra mostanra már hagyománnyá vált, PaintCocktail elnevezésű programján vehettek részt, ahol megfesthették Rippl-Rónai Csendélet maszkkal című alkotását. A Magyar Inspita pincéjét megtöltő társaság hatalmas lelkesedéssel készítette el a saját csendéletét, sokan pedig a zöld szín kikeverése közben már arról érdeklődtek, „mikor lesz hasonló program Győrben”. A Mozaik Múzeumtúra Roadshow természetesen a filmek szerelmeseiről sem feledkezett meg: őket a Rómer-ház felső termében Sós Ágnes sajátos hangvételű, a szerelemről és a vágyakozásról szóló, Szerelempatak című dokumentumtanulmánya várta.

Az irodalom kedvelői a Rómer-ház pincéjét töltötték meg, ahol egy kellemes előadás keretében mutatkoztak be a győri Ambroozia folyóirat szerzői. A versek, szabadversek, novellák mind Győr városát idézték meg: olyan megható, elgondolkodtató és humoros műveket hallhattunk a szerzők – többek között Villányi László, Sütő Csaba András, Falvai Mátyás, Szalai Zsolt – tolmácsolásában, melyekben életre keltek Győr ismert terei, városrészei, és a sokszor áradó Rába is. Az elhangzó műveket a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum archív, Győrről készült fotográfiáinak vetítése, valamint Stummer Márton és Nemes-Jeles Judit (gitár-fuvola) koncertje egészítette ki, az Ambroozia-bemutató tehát olyan volt, mint egy séta Győr városában zenei aláfestéssel, emlékekkel, szívderítő és szívhez szóló történetekkel. A színes napot végül az egyik legegyénibb hangú népzenei hegedűs, Vizeli Balázs fellépése zárta: a Vizeli Trió húzta a talpalávalót, a táncház pedig méltóképpen zárta a napot, melynek a művészet és Győr volt a főszereplője.

 

Töltsd le a Mozaik Múzeumtúra mobil alkalmazást!