Életre szóló múzeumi élmények

Életre szóló múzeumi élmények

Jocó bácsi, a népszerű töri tanár beszámolója a Mozaik Múzeumtúra iskolai programjáról.

2018. február 7-én tartottuk a Mozaik Múzeumtúra újabb állomását Budapesten, a Városligeti Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában. A diákok egy része síszüneten rótta a pályákat, a többiek pedig nyitottan és izgatottan vágtak bele a múzeumok világának megismerésébe.

Az eseményt Dr. Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum közelmúltban újraválasztott főigazgatója nyitotta meg. Szerencsére tudtam vele beszélgetni és feltenni az érdeklődő kérdéseimet. Hisz a Néprajzi Múzeum nagy változás előtt áll: a korábbi helyéről költözik majd a Városligetben felépített, új múzeumi komplexumba. Közel 300.000 tárgy katalogizálása és dobozolása folyik, mely rengeteg időt, munkát igényel. De ami még fontosabb, hogy az új múzeum sokkal innovatívabb, interaktívabb lesz, mint eddig. Lesz olyan rész, ahol a tárgyakhoz hozzá lehet érni, a digitális technikák segítségével ki lehet őket próbálni. Azt gondolom, hogy ma egy múzeumnak ilyennek kell(ene) lennie.

Sajnos még mindig ott tartunk, hogy ha meghallja az ember azt a szót, hogy múzeum, akkor egy poros, dohos, naftalinszagú (legyen az bármilyen, mert nekem fogalmam sincs, milyen szaga van a naftalinnak) hely jut az eszükbe, ahol komor nénik és bácsik monoton hangon beszélnek unalmas témákról és intik csendre az éppen megszólaló gyerekeket. Ott nem szabad beszélni, nem szabad nyúlni semmihez és még csúnyán is néznek az emberre, ha egy feltett kérdésre esetleg nem tud válaszolni. Igen, lehet, hogy egyszer régen ilyen helyek voltak a múzeumok, de mára már szerencsére megváltozott a helyzet. A múzeumpedagógia egy módszerré nőtte ki magát és nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a gyerekek élvezzék a múzeumi foglalkozásokat, az ő igényeiknek megfelelően interaktívak és izgalmasak legyenek a tárlatok, sok esetben maguk is részesei legyenek a folyamatnak, akár még meg is érinthessék és kipróbálhassák a kiállított eszközöket, tárgyakat. Ezzel máris sokkal közelebb lehet hozni a gyerekhez a múzeumokat és sokkal könnyebben rá lehet őket venni arra a pedagógusokkal együtt, hogy elmenjenek oda. Igen, mert a pedagógusokat is rá kell venni erre, mert ők sem szívesen mennek gyerekekkel, mert a saját emlékeik élnek bennük, valamint attól félnek, hogy a gyerekek nem fognak tudni viselkedni. Pedig a gyerek csak akkor nem tud viselkedni, ha nem érdekli a dolog és nem tudják kellőképpen lekötni őket. Mindig az unalom szüli a rosszaságot, mert a gyerekek alapvetően nem rosszak. Arról most nem szeretnék beszélni, hogy sajnos sokszor az anyagi helyzet is gátló tényező… A múzeumok többségében van diákkedvezmény, de azt gondolom, hogy fel kellene ismerni azt is, hogy ha a gyerekek jelképes összegért mehetnek múzeumba, amit még élveznek is, akkor a családjukat is rá fogják venni, hogy menjenek el, sőt, később felnőttként is fognak múzeumba járni.

 

Szerencsére egyre több múzeum van, ahol felismerték és elfogadták, hogy a mai gyerekek igényei már teljesen mások, mint régen. A digitális eszközök bevetése ma már elkerülhetetlen. Hisz ezeknek köszönhetően egy tablet segítségével belenézhetünk egy régi tv belsejébe, VR szemüveggel beülhetünk egy vadászrepülőbe, vagy éppen QR kódok segítségével a telefonunkon megelevenedik egy festmény, egy történelmi kor.

Sőt, egy régi vágyam is teljesülhet azzal, hogy egyre több helyen tartanak éjszaka a múzeumban programokat, amikor bent lehet aludni és egy izgalmas és különleges tárlatvezetésen részt venni.

Higgyenek nekem, 2018-ban tényleg megéri múzeumba menni, mert több intézmény életre szóló élményt kínál!

 

Töltsd le a Mozaik Múzeumtúra mobil alkalmazást!